Szutyoknak születtem

Sosem mosom le magamról a magamra tapadt mocskot
Hiába lehetnék virág ha belülról rohadok
Hiába vagyok elemeimben szép ha eltakarnak a rongyok
Piszkok s ráncok, rám ragadt szokások.

Hiába várom a csodát ha lehetetlen eljövetele.
Amit tettem értelmét vesztette
A levelem nem érkezett célba
A hitem azt viheti sírba.

Hiába lehetnék pillangó, mocsok vérszívó vagyok.
Lehetnék kedves, de pimasz vagyok.
Szeretetre vágyom, de pofonokat kapok.
Sírnék, ordítanék de csendben maradok.

Büszke vagyok, flegma meg vicces
A szemem belülről könnyes
A nő kemény bennem, kimutatni nem tudom
Talán el is veszik lassan, hiába kaparom
Ordítok míg megtalálom
Ez az én örökös átkom
Soha jó nem lehetek csak jobb
De elég soha
Nem mosom le magamról a bunkóságom
Nem tagadhatom, honnan származom
Erényeim nem elég jó s szépek
A negatívítás eltemet...

Fiúnak nem kellek, mert kemény vagyok.
Férfinak nem kellek, mert verekedni nem akar nővel.
Szexre nem vagyok jó, mert nem vagyok olcsó.
Fantáziálni lehet rólam, de ér pár szitokszó.
A herceget várni azt mondják fölösleges
Kávét kell főzni, ebédet meg követ mosni....
Így lehet asszonnyá lenni...
De minek ha nem kellek...

Én nem vagyok erős kiverekedni magam a kötelékből
Nem hiszek abba hogy jobb jut nekem mint őseimnek
Nehéz természet, súlyos világnézet, kemény rideg lélek
Belül gyenge, szeretetre éhes szív mit falak óvnak
Védenek de kevesen látnak be oda,
s ki az aki akarattal bekúszik s kihoz?

Erre mondják az okosok ne álmodozz!!!

Neked kell kimászni egyedül,
De miért egyedül ha mindenkinek segítenek?
Ha mindenkinek társa van erre?
Én egyedül nem tudom...
Én csak sírni tutok...
És nem látja senki
Hagynak engem egyedül meghalni...
De senki nem hoz "enni"...

És akármit mondok,
Magyarázok, érvelek
Nem érti meg senki,
Talán hallgatnak, mondanak valamit,
De sosem hallottam hogy értelek,
Nem helyeselt senki...
Csak azt érzem nem vagyok jó,
Csak azt érzem nem vagyok senki...

Változz meg, nem értenek meg...

Egyedül fogsz maradni...

rabe 2013 10 09