A mai nap egyedül voltam bent, azaz apa itthon volt de kint. Elvoltam, felkeltem előtte természetesen Roland járt a fejemben, utána egész nap ő. Összeszedtem a lomjaimat itt fent, a gyógynövényeimet elraktam, leszedtem a szárról a leveleket. Mostam, főztem, kenyeret daráltam zsemlemorzsának. Meg mosogattam ez kb 11 órámba telt. De elvoltam magamnak, csendben... utána már rádióztam. Nincs is kedvem emberekhez.
Egész nap azok jártak a fejemben hogy Rolival milyen helyen találkozhatok, hogy belép ahol épp vagyok, az is eszembe jutott hogy hozzánk jön kábelt bekötni, vagy hogy a szomszédba de átjönnek. És utána tudtam meg h apám pont az ta kábelt vágta le amit anno tizenakárhány éve az ő cégük kötött be. Azért érdekes.
Van teremtőereje a gondolatoknak... Csak el kéne dönteni mi akarok.
Látni azt szeretném.
Kinyomozni milyen lehet, azt főképp!!
És képeket róla...
ha jó pasi és nem csajozós pöcs, akkor szeretném ha a férjem lenne majd, kb 1 év múlva össze spanolnék vele, kicsit udvarolhatna nekem, megcsókolna, jönne hozzám,jó lenne az is, és összeköltöznénk, elvenne, lenne gyerekünk vagy kettő, és boldogan élnénk míg meg nem halunk. És mindezek persze mindenféle családi drámák, viszály, ármánykodás és szerelem szegés nélkül!!!
Ezt kívánom univerzum :D De addig míg megerősödöm látni szeretném... Hiányzik :(
De a lelkemben felépített képet senki nem veheti el, ő az enyém, az igaz Roli nemtom milyen, de egy precíz, ügyes, dolgos, fasza pasinak tűnik aki mellett nem lehet félni a jövőtől, aki reálisan látja a dolgokat, kellő lelki ereje van és optimistább mint én. Amellett minden porcikája nekem teremtett. Szép, helyes, isten az a pasi... csak meg ne lássa, mert elbízza magát.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése