... a mai napom nagyjából túl éltem, de most fáj a szívem a bálért... :S Ha igazi jó bál lenne, egy igazi jó pasival, igazi jó ruhában,mint egy álom. De eggyik sincs meg :S De leg apám kihívott fát vágni és nem agyaltam, igaz csak tartottam meg metszegettünk, utána meg mezgeréltünk a kukoricaföldön. Most nemrég megint regeltem egy ismerkedős oldalra, aztán írtak most 3an, 2 elég dilinek néz ki,egy meg messze lakik.. De válaszoltam, adok egy esélyt h hátha normális valamelyik. De ha belegondolok hogy Roli ha egyedülálló biztos ismerkedik minimum így olyan féltékeny vagyok :S Lehet ő még talizik is velük, meg randiznak :S De nyálas.... Nekem a hideg futkos a hátamon ettől a szótól. Meg az egész ismeretlenekkel való találkozástól. Olyan utálatos h azon stresszeljek hogy milyen a másik ember, meg mi fog történni, meg hiába nem akarok valamit a véletlen, a másik ember, meg a az ösztöneim irányítanak mindent. :s Megsemmisül az akaratom ha olyan férfi kerül mellém akibe beleesek és totál eltűnök :S elgyengülök ebbe meg mi a jó, ha csak azt érzem h kihasználnak? Pedig szerencsétlen csak szeretni akart volna én mégis azt éreztem... És ezek az örök problémáim, hiába telik el idő, hiába várok valamire ami kizökkent, vagy amitől megváltoznék nem változik semmi én nem magamtól nem tudok és nem is akarok egyedül, mert csak magamért nincs értelme, én azt akarom h valakinek kelljek annyira h belém lát és betöri ezt bennem. Erre szokta Balázs bá mondani h a mai fiúk nem ilyenek, meg h a nők kezdeményeznek, meg ha ilyen leszek egyedül maradok, mondja ő aki 60 évesen egyedül van. De én nem akarok megváltozni én hiszek abban h van aki értékel így és eljön. Nem hagyhat így. De leg a billentyűzetem tök tiszta és cuki lett :D Miért nem tom kinyomozni ki ez a Roland? Idegesít...