És mégegy szar észrevételem;
Itt már csak az boldog aki elmegy innen,
Csak az nevet a facen aki külföldön van
Csak annak van normális párkapcsolata aki külföldön van
És akkor csak az lehet boldog aki kimegy?
És akinek nincs lehetősége?
Akinek nem lesz több sose a fizetése?
Nekünk hogy lesz gyerekünk?
Mi lesz a fiatalokkal akik betöltik a 30at, szépek, csinosak és egyedül vannak mind?
Velünk mi lesz?
Ki fogunk halni?
Lehetetlen fenntartani egy kapcsolatot mert nincs hová mennünk?
Felesleges is belekezdeni? ! Mert fenntarthatatlan? ...
Minek élünk?
A hit ami hiányzik. Kiüresedett lelkek hada vágyik a fogyasztói társadalom eldobható értékeire. Az értékrendet már nem az határozza meg, hogy ki vagy? A kérdés ma már a Mid van? De ha ennek mentén élik a további generációk az életüket akkor semmi és semmije nem lesz. Mindent elfúj az idő szele.. Hit kellene csupán a szívekbe, mert akiben él a hit, az mer bátor lenni. És aki bátor azé a jövő. Ha nagyszüleink egy háború által szétlőtt országban anyagi oldalról gondolkodtak volna a családalapításon, akkor ma maroknyian élnének magyarként a világban. Nagyon jó felvetés volt a részedről a gondolat és eme néhány sorom, nem is igazán neked, hanem azoknak íródott akik mindent a szerzett vagyon felől közelítenek meg. Tanulságok ahogy én látom."Most élsz és fiatal vagy..körülötted forog a világ, az utódod csak hátrányodra lenne, nem élhetnéd világod szabadon bárhova menve...De gondolj tovább egy kicsit, öregkorodban ha nem lesz kit felnevelj, ki fogja tolni a kerekes kocsid? Ki fogja ajtód rád nyitni? A sok mostani cimbora tán és a talmi jóbarát? A bulikban leledző esti partnerek rengeteg sora? Egyik sem mert veled együtt osztják sorsod..mindnek magány lett az otthona" Ezen sorok jutottak most eszembe és köszönöm, hogy olvashattam írásod.
VálaszTörlés