Nosztalgikus ...

Már kezdem annyira kipihenni magam hogy fejfájással ébredek, így már nem akarok olyan soká aludni. Ma is fél 10 felé keltem fel, de fél 8 után ránéztem a telómra. Befejeztem a késői Halloween dekorációm, csináltam kartonból baglyot, macskát, boszorkányt, varjat, meg három denevért. Ezek a fanfiction-k még mindig a hatásuk alatt tartanak. Eközben meg csak azon gondolkodtam, hogy nem adom fel, úgyis megmutatom azoknak az embereknek akik annó hülyének néztek a vizsgamunkám miatt, és nem is tudtam befejezni és mást csináltam meg... elő fogom szedni és megálmodom azt a csoda cukrászda arculattervet és ha milliomos leszek majd meglátják xd. Lehet az volt a baj vele, hogy inkább egy üzleti tervet láttam benne, vagy egy "varázsvilágot" vagy látványtervet, és nem a designt hanem a helyet, meg amire használni lehet. Ilyen különlegesnek képzeltem el ahol bármit kérhetsz, mint a nem jut eszembe; a tvben van egy sorozat, ahol szobortortákat csinálnak. És lenne egy kis ligthos kocsmahangulata, barna faborítás a falakon. Akárki bejöhetne, de lehetnének benne koncertek és mindenféle művész eldugott zuga lehetne. Majd egyszer megcsinálom,és akkor bekaphatják, mert szűk látókörűek voltak, egy csaj volt aki azt mondta hogy mindez németbe működne, vagy külföldön, de nem itt Magyarországon, meg nem itt Miskolcon. :S Igazából túl nagy volt az ötlet és folyton belepofáztak meg akadályoztak és nem voltam elég erős, meg képzett hozzá és nem is voltam tisztában vele mi az az arculatterv. De pl egy virtuális világnak is meg lehetne csinálni, tök fantasyre. Most már nem fog zavarni senki és segíteni se fog, de megálmodom ezt a valamit és majd meglátják ha egyszer híres leszek :D. Lehet ezzel kezdődik az utam hogy visszahúzzam magam ahol elbuktam, itt véreztem el, ezután meg elhagyott a hitem, és feladtam mindent. Azóta eltelt 2 év, ha nem több. Minden egyes nap gondolok a rajzra, az órákra; amik Beával meg Gabival teltek. Azelőtt senkitől se tanulhattam max pár valamit az általánosban, vagy középsuliban volt egy évig rajzom, de 20 éves koromig nem érdekelt. Egyszer volt gyerekkoromban hogy mehettem volna egy palihoz rajzot tanulni, akit már felnőtt fejjel megismertem, de én akkor úgy féltem tőle hogy nem mentem, pedig ha mentem volna, nem itt lennék. Meg valami gyerek rajzversenyen értem el valami helyezést, apám mindig próbált lökdösni valahová de annyira gyerek voltam meg beszari hogy nem mentem. Aztán semmi sem érdekelt, vagy hogy pontosan fogalmazzak mindig más. Mikor környezetvédelmet tanultam akkor kezdetem el megint firkálgatni egy tanárnő belém beszélte hogy majd híres grafikus leszek xd meg felém álltak hogy miket gondolok én mikor rajzolok, be vok szívva? xd :D Aztán elmentem a suliba, ahol annyi mindent szívtam magamba amit csak lehetett és annyira figyeltem és akartam hogy mai napig sok mindenre emlékszem. Csak a számítógépes grafika sosem ment. És ezt is annyira mellre szívtam hogy a vizsga után alig vártam hogy soha ne kelljen oda visszamennem, Évát annyira utáltam. Volt mikor menekültem a suliból, annyira szar volt hogy akartam hogy jó legyen de nem megy, de nem megy, meg sok teher nehezedett ránk. Hülye fejjel felmásztam a molnár sziklával szembe, nem tudom minek mentem oda, de jó magas volt. Meg mindig egyedül csöveztem a padokon,vagy lilán voltam egyedül,jó szar volt, mindig mindenhol egyedül. A francnak ismertem meg az exem, már nem itt lennék közmunkán. Én hülye őt választottam, mert szerelem meg stb... de hol van már a szerelem? Ő Győrbe 150 000s fizut kap, meg veri magának én meg itt rohadok borsodba. Nem is ez a lényeg. Mert sokat tanítottak nekem ezek az emberek és szeretem őket, meg jó itt csak kevés a lóvé. Már nemtom hogy jutottam el ide... De megyek vasalni meg takarítani vagy lehet csak az egyiket csinálom még elválik ...
És még az jár a fejemben amit Peti mondott, hogy használni kell a programot és akkor menni fog. Én eleve bénának éreztem magam hozzá, de sosem volt időm eleget gyakorolni vagy erőm, de ez még adott egy szikrányi reményt hogy talán meg tudom tanulni. Na hy....