Na most tört el...

Megláttam a fecen a rólam készült nagyon nyomorult pofával képet, amin kukáskék munkásruhába pózolunk. Eddig én is poénnak láttam, de közmunkás létem valahogy elrejtettem a nagyvilág előtt. Meg úgy nézek ki rajta mint akit pofán basztak egy lapáttal. Jó hogy vége van az angolnak megölt volna a szégyen, h egyetemi végzettségűek közé jártam oszt budit pucolok. :'( Még az utcán nem is köszöntek nekünk, rikítunk mint a kurva élet. Am engem nem zavar, meg el vok benne de ha leg fotogén lennék egész alakos képen az egész más lenne. De faszságból feltettem a másik lányt is, de ő leg jól néz ki a pirosban nagyon. Aztán lehet jönnek a netesek holnap, de Roland nem biztos h jön. Nem is várom már, minek. Meg ha ebbe meglát elmenekül, más szép kisruhákba van én meg munkáscuccba. Mondjuk én kövér is vagyok. Rolandnak meg ha kellenék keresett volna, én voltam a hülye hogy írtam a haverjának a csajának ilyen kamuszöveget h hátha összehaverkodunk. De a csaj lepattintott, bár bunkó nem volt. Ezzel se mentem semmire. Akárhogy keresem, kerestetem nincs eredmény hogy ki ő. És ha megint jönne és nézne, ugyanúgy el is menne, utána meg sírok egy hónapig... De ha nem így lenne,nekem nincs pénzem találkozgatni meg pasit fenntartani ötvenezerből nem lehet. Meg utazgatni. Megint 2 tűz közé szorulnék, h nincs pénzem meg akkor várjak h lássam. Nem nekem való ez már. Meg várna ő rám? Nem hiszem. Ebből a szar faluból se tok kijutni, tiszta gettó minden és képtelen vagyok már más munkát elvégezni mint a takarítás. Utálom az embereket ha beszélnem kell, meg mindent utálok. Kapja be minden meg mindenki kajakra mondom. Ez a borsodi élet, de jó hogy ide születtem. Itt fogok megrohadni egyedül...