2013. szeptember 24., kedd

kisbetűs közmunkáslét

megőrültem pedig már 25
elér lassan, a komolyság
eltűnt, pedig annak születtem
megtanultam nevetni sírás
helyett, kesergek pedig
nevetek és elhiszik
pedig semmim nincs
a hitem éltet de valóvá
válni sosem fog

a kezem nem fogja
senki, nézem a sorsokat
sodródunk mind együtt
vagyunk s mind egyedül...
a lélek társa magány csak
a munka ára filléres
de szívünk adjuk a semmiért
szeretjük egymást a
közösség éltet
pedig mind másak
vagyunk fiatalok
idősek, alekeszek
függők, szeretők
magányosok, egyedüli szülők
betegek magyarok,
cigányok dalolunk meg
szívunk, együtt járjuk az utunk
nélkületek nem nyíltan vola meg
nem ismertetek volna meg
mindenki egyéni,
egész, értékes megéri
figyelni ahogy a szívek megnyílnak
sorsok nyomorba döntöttek életeket
család lett mindenkinek a közmunka
program...

táncolok én, a köcsög rocker
rapet hallgatok kárpátiával
festeni nem festek, varrok néha
figyelek, érzek
cselekvésre dermed a kezem
a szívem salyog hogy nem mozdul
a karom, béna már
valósítani nem tudom álmaim
a lábam leblokkol ha lépni kell
a szívem megáll ha szeretni
kell, a szemem elhomályosul
ha a lényeget látni kell
a lelkem szabad ha zene szól
álmodik s szabad ha a dallam halad.

munkanélküli blues,
közmunkás lét
budipucolás talán nemesít
a grafika helyett takartani tanultam meg
a tisztesség a szegények közt csillog
hiába rongyosak és mocskosak vagyunk
ráncok és lenőtt tincsek rejtik a nevetést
komor szavak és tekintetek talán
de együtt csak nevetünk....
közösség!
ezt hozta vissza a szegénység
programok itt, mert nincs buszjegyre pénz
kidobják a paradicsomot amit termeltek
de mi lecsót kapunk
gyalog járunk, a ruhánk kék meg zöld
meg piros a mandátumunk talán határos
s mi lesz utána vagy ezzel eggyütt?

kilátástalanság lebeg felettünk
mi lesz velünk ezzel nem törődik orbán
49 500 a fizetéssünk
van ki éhezik, ez tényleg 20 napig elég
értelmetlen felkelni
s mégis megyünk,
dolgounk délután hogy legyen enni meg
ne fagyjunk meg
lefekszünk de felkelni nem akarunk
de lehet ti akartok
s én is felkelek
bár nem tudom ez az egyhelyben lévő zsákutca
hová visz, van e tovább út?
vagy a csoda leesik elém
vagy besüt a fény erre a borsodi kis putrira
rám süt a hold s esélyt lök a holnapra?

Rabe 2013. 09. 24.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése