Fogyásról ...

Találtam egy történetet egy lányról aki 30 kg-t fogyott. Mondjuk sok ilyen van. Az ilyenek mindig felkavarnak. Mert miért is kell fogynunk? Én nem hiszem h ez az egészségről szól mert kit érdekel az én egészségem? Teszem azt. Ez csak egy világnézetről szól hogy csak úgy jó egy nő ha vékony. Bár nem feltétlenül. Belemagyarázzák az emberekbe hogy csak úgy vagy jó ha vékony vagy! De van akinek nem kell lefogynia, ezt is olvastam, aki úgy dönt jobban érzi magát kicsit molettebben és elfogadja ezt, főleg 2 gyerek után... és megváltozott minden, a férje a csajnak már nem hisztis szürke kövér nőként látta hanem csinos duci asszonyként... jeee
Pedig nem az lenne egy férfi szerepe hogy szeresse azt a szerencsétlent akit elvett? Hát nem az ő kölkét hordta ki? Nem őmiatta hízott meg? De ki tudja lehet a pasinak úgy is tetszett, csak teszem azt a dühkitöréseivel meg a szomorúságával nem volt elégedett. A férfiakat sosem kérdezik meg nekik mi tetszik, csak a kurva média uralkodik. Pedig sokan mondják mindenki úgy jó ahogy van, vagy csak lélekben dől el. De az a baj ha el kell gondolkodnom azon hogy én jól érzem e így magam, a válaszom nem. Csúnyának, kövérnek, nem szürkének hanem feketének érzem magam, de színeimben nem akarok változni. Sőt csinos sem akarok lenni, azt akarom h hagyjanak békén hogy olyan átlagos legyek h senki ne szóljon hozzám és ne mutogassanak. Bár már nem mutogatnak, max megjegyzik nagy a seggem. És igen én nem tudom milyen az ha egy férfi elismerően néz rám :( nem tudom... De nem hiszem hogy annyira ronda lennék csak annyira utálom magam h állandóan a földet nézem, és szerintem a lazaságom vagy a különlegességem lehet vonzó. Van amit szeretek magamban a kisugárzásom, a hajam, a nézésem, a szemem, a művészi hajlamaimat amik kisugároznak, a sötét ruháimat. Az hogy engem is megfertőzött sőt a fertőben születtem, abban a mocsárban ahol kövérnek lenni bűn, és fogalmam nincs milyen vékonynak lenni, hogy lehet felmérni ésszel ha dicsérnek és nem láthatatlan vagyok. Szóval azt akarom mondani félek lefogyni. Engem ez is visszafog, elárulom önmagam. Feláldozom magam egy szar világ tányérán. Mert pár száz évvel ezelőtt istennőnek festettek volna meg. Szóval csak nézet kérdése. De hogy utálom magam, mert senki nem fogadott el így, és utálom ha mondják h kövér vagyok, le fogok fogyni! Egyszer lefogyok, de én nem akarok hülye cicababa lenni aki pózol meg, nyáladzik én kemény akarok lenni... valami edzett kiscsaj aki ha beszólnak neki fejen rúg mindenkit xd.... A csinosság is csak a pózon. a magassarkún. a ruhán. meg a sminken bukik vagy áll szóval... Elvileg egy fogyás hozzásegít hogy megtanuljunk küzdeni és ha magabiztos lennék soha senki nem taposna többé belém. Nem sebeznének meg, erős lennék és kitartó. De nekem olyan pasi kell aki elfogadna úgyis ha visszahízok, bár ha egyszer valaki eljut addig h tartja a súlyát már érzi mit kell tennie. Na mindegy... utálom a fogyás témát, olyan jó aki tökéletesnek születik, tudja milyen érzés volt egyszer szépnek lenni, tudja miért kell küzdenie. Én nem tudhatom. Én gyerekként is duci voltam, kamaszként túlsúlyos és most is az vagyok.