Van mikor...

Van mikor, mint most
Leállítanám az összes órát,
Visszahúznám a "napot" az égre...

Van mikor eltűnnék
S soha nem jönnék többé
a felszínre...

Van mikor, van mikor ...
Bár ne kéne felkelni!
Bár el lehetne rejtőzni!
Ha határtalan s korlátlan az időm
S tétlenségem ezereit századok osztják be csak
Miért kellenek azok a századok?

Jó lenne eltűnni a térben
Beleveszni az örök csöndbe
Ha minden áll, akkor...
De mégis telik, s mozog...

Elbújnék egy történetbe
Belevesznék annak végtelenjébe
A várt várva várt percbe
A hitbe hogy örökké tart
S soha nem lesz vége...

De vége lett vagyis nem, nem
Csak akadályba ütközött,
Megszokássá amortizálódott...
De csillog ragyog....
Csak az első kötetet olvasom,
Mert azt tudod...

Eltűnnék
Leállítanám az órákat
Az embereket messze űzném magamtól
Bár erre nincs sok szükségem...
Elvesznék a gondolatban
Kilépnék a testemből
Kilépnék ebből a bolond világból...

Eltűnnék
Nem akarom a zűrzavaros körforgást!
Nem akarom a kényszert!
A veszteséget, csalódást!
Örök álmot, vágyat!
Örök álmot, elmúlást!

2012.01.16. Rabe