Te a test, én a lélek ...

A fantázia pasim vagy,
Olyan mintha léteznél,
Mivel vagy.

De bennem vagy,
aki benned van nem ismerem...

Fantázia vagy,
Egy megalkotott műremek,
Múzsa, ihlet, fájdalom...

Gondolat,
Hisz nem történhet meg
ami a vágy...

Akadályoz a tér,
Az idő, a dimenzió...
Akadályoz a külömbség
Vonz a hasonlóság...

Valami tér elcsúszott mellettünk
Valami gátlás bennem akadályoz
Te szabad vagy, én rab...

Te magányos, s mégsem
Te ott én itt...
Egy felületen látlak,
Te nem,
De ha igen, nem tudom.

A valóság perceiben
Lehet nem létezek neked,
Olyan kalapot hordassz
mi eltakarja szemed,
Olyan a szemed,
mint sokat megélt vándoré
Ki mégis tapasztalatlan...

Vársz valakire, vagy valamire
Mint én...
S a létezésed fizikálisan
pocsék...
A lelked száll, elveszik a részletekben...
Kiért élsz? Hát ezt nem tudom...

Vak remény az a hang
hogy értem, én értem.
Úgy megölelnélek, most
Máskor felednélek,
a féltékenység éget...

De minket elválaszt a tér
Az idő, a pénz
A munka, a család,
A távolság ...
Az erő, a hatalom,
A kor, s befordultság...

Talán az idő segíthet...
Talán nem csak a mesében
létezik a herceg
Talán van olyan szerelem, minek nincs vége...
S lehet egyszer beérik az elültetett mag gyümölcse.

Talán kisarjad a csíra a szívedben
Talán érzed hogy idő kell még nekem
De lehet neked is.
van olyan h két ember csak nézi egymást?
Vagy látás nélkül epedezik?
S érzi hogy figyelik?

Ez a szerelem vagy csak vágy?
Most ki a sötét, ki a fény?
Ki él éjjel s ki nappal?
Ki vagy Te?
De ki vagyok én neked?

Ki vagy Te?
Szomorú tekintetű
Kiismerhetetlen férfiú?

Hogy tudsz így kínozni?

De hisz nem te,
Én teszem ezt...
Én vágyom rád,
Én személyesítelek meg...
Te vagy a test,
Én vagyok a lélek,
A lelked
Mit azt hiszem szeretek...

Érted? :D