Szerzeményeim...

Gondolatvándor

Hideg szikla lett a lelkem
Izzó kőzetből kihűltem
Erős vagyok,
De gyáva
Nem mos el eső,
De temet a föld.

Szerelmet nem érzek már régóta
Hiába ketyeg az óra
Nem jön a vándor lovag
Kire várok másért kutat?

Szerelemvándor vagyok
Álmom az éjj
Mindig másképp képzellek
S csak a beteljesülésig élek.
Elvesztelek
Újra kereslek
Beindul, s megreked az élet.
Rúgni kéne belém
mint rossz magnóba
Szemétre való vagyok
Egy szemétdombra!

Törött leklem
mint gondolatvándor
Lélegzik még kicsikét
Alig indul, nem remél.
Bontott vas leszek
Ócskavas, s majd beolvasztanak.

Gondolatvándor;
most a múzsám Te vagy!
Elérhetetlen vagy elérhető...
Nekem mindegy
Nekem már késő.

Marci te vagy ma a "múzsa"
Te vagy ma az éj csúcsa...
Veled repülök szebb világba
Veled kárhozom el a másvilágban.

Marci egyet kérek!
Végy egy lapátot, meg egy ásót!
Véss egy gödröt a hideg földbe
Lökj bele s döntsd el
velem jössz, vagy csak én menjek el!

Ha nem jössz,
ültess síromra fehér rózsa virágot!
Írd rá a fejfámra;
"Menyasszony sose lett
 Egyedül nem akart élni
 A halált várta,
 mert neki már nem volt mit remélni!"
Szeretettel ölellek
drága Marci!

Rabe, 2013. 01.03.

"Szerelmem" Marcija

Igaz lehet talán?
De félek te más vagy!
Nem fogadnának be!
Nem illenénk össze...

Kósza szexre talán...
Egy felejthetetlen élményre
Az életem emlékezetes perceire
A fényre a méllysötétben
A csókra a meddőségben
Egy kézfogásra a félelemben
Egy ölelésre a reménytelenségben
Támaszként az életeben
Szerelmemnek a lelkemben
Izzó tűznek a szívemben
életemnek a világőrban
értelme Te lennél ...

Lehetnél ...
De nem kóborlok kósza fasszal
Nem bízok a reményben
Sajnos ...

Egyedül élek
Szívok, vérzek
Várok, tudod a gödörre,
mit megáshatnál.

Jajj Marci elraboltál ...

Szeretnélek ha szerethetnélek
Bár szerethetnélek
S te is engem ...

Vágy vagy, izzó, forró
A megváltás lehetnél
egy szerelemre éhezőnek.
De az ezer lakatból
Ezret más-más folyóba dobtam
Nem fogod megkeresni őket ...
Nem fogod megolajozni a sebeket ...

Nem ölelsz, védsz mint törött szárnyú madarat
Tudom, meg tudnád ezt tenni
De lehet, nem velem.
Hozzám türelem kell.
És az élettől egy nagy szerencse;
ez pedig;
Egymásnak legyünk rendelve!

Rabe, 2013. 01. 03.

Hit és kereszt

Talpam alatt megmozdult a föld
Én fizetem ezt a rohadt kört.
Hontalanul "szép" hazában
Taníttatva tudatlanul.
Ez a fiatal vér csak hordát követ
Csapodár, erkölcstelen, léha lét
Basszus, nekem ez kevés ...

Kell egy igaz hit,
Kell tán ismernem a múltunk
Hogy utat mutsson a jövő felé!
Remegő kezemet tápláló serleghez vezesse
Inogó lábamat az "életkeresztbe" vigye ...

Kell egy hit, kéne a remény
Hinnem kéne, hogy akad egy Tenyér
Mibe bele csaphatok egynagyot
és azt mondom a barátod vagyok.
Tenyér, mi tányér, táplál, etet
Tenyér mi véd, ha baj űz
Ököllé válik s hasít ...

Több tenyér van itt, velem.
De egy Tenyér kell
Mi ököl, pacsi, tányér, ölel!
Hinnem kell, hinnem kell ...
Nem adhatom fel!
A hitem nem apadhat el!
A lelkem nem adhatom el!
2 ft-ot érő szaros életem ...
Értéketlen, selejt vagyok.
De nem nekem!

Hinnem kell hogy jó felé ágazik a rossz út
Hogy lesz a végén egy kristályvizet adó kút
Egy patak langyos vízzel
Egy tányér tele ízzel
Egy nap tele színnel
Egy férfi tele szívvel!

Egy álom ami beteljesül
Egy óra mikor a kakas a trágyára ül
S fújja az én nótám
De nem az " ütött az órám"!

Az óra a rózsa nyílásának időponja
A szél fordulásának indulása
A remény igazzá válásának pillanata
Az élet beteljesülésének foganatja!

Kell hogy valaki felnézzen rám
Kell hogy tiszteljék a hitem
Kell hogy megértsék amit tettem
Elismerjék a munkám ...

Csak istenem mikor indulok be már?
Mikor jön el az én órám?
Mikor tör felszínre a fojtott erő?
Mikor viselik el a döntéseim súlyát?
Mikor repülhetek úgy hogy nem kell visszatérnem?
Elengedhetne a gyökér
had legyen belőlem törzs, ág, gally és ér, levél!
Virágozzak, teremjek, új életet teremtsek!?

Mikor születik a kakasom?
Mikor mászik arra a kurva dombra?
Aznap virradóra hol leszek vajon?
E világban? Ez életben?
Vagy egy másik dimenzióban?

Mondanátok angyalok he lennétek
Miért töltöm büntetésemet?
Az életem mint egy 2 csillagos luxus börtön
A napjaimat itthon töltöm.

De el kell higgyem
Meg kéne értenem ...
Azt hiszem ismernek kell a múltat
Reményt, megértést kapjak
Hogy e világi vagyok, hogy e világban maradjak!
S ne szakadjak részeimre;
Pusztító, érzelmes vízre
Lángoló, erős tűzre
Kevéske földre
Ábrándozó, csapongó levegőre
S sok-sok elfojtott szeretetre.

Rabe, 2013. 01. 03.