Elmondom a világnak
amin csukottak a fülek...
Megmutatom az embereknek
de kendőzöttek a szemek...
Ordítok de már talán hiába
s ha nem a talányok
nem válnak magyarázatra

Ha igaz amit érzek
FÉLEK
Ha nem igaz
Feleslegesen remélek.

Ránéztem a naptárra
7 éve elengedtelek
6 éve összetörtelek
5 éve nem láttalak

Mára komor lettél
Érzéketlen az arcod
Flegmának hat a modorod

Sosem látlak többé?

Már annyira bánom...:'(

Már megint egy elérhetetlen álom beteljesülését várom!

Ha eljönnél most elmenekülnék
vagy elbasznékmindent
pedig nem akarom!

Ha nem jössz láthatom
a nőket
a részegséget
meg nemtom mit
S talán örökre elveszítelek...

De nem tehetek semmit
A lelkem rab
A kezemen bilincs
Az agyam már gép
A lelkem emlékeket teremt.

Én várom a JOBB IDŐT!
Én várom az eljövő perceket!
Én várok rád míg az élet hozzám terel ...
Csak lépj hozzám, mert büszke lelkem ...

Bár meg lehetne teremteni!
Az emlékekből egy házat építeni!
Az elpocsékolt s eljövendő időből
Egy homokórát készíteni
Eldugni a föld alá
ahol senki se sejti
Időnyerővé alakítani...

Odamenni abba a titkos tiltott zugba
Ott ölelni örökké
meg a többi mi járja ....

És az az érzésem
te is elmész világgá
Elmész talán őmiatta
Talán a pénz miatt
Talán talán reméled hogy leszek

Elmész és sokára jössz vissza

20 év múlva, vagy 10 év múlva ...

Felém köszönsz az utcán?

Vagy csak elmegyünk egymás mellett... :'(

Miért élnek bennem a tízéves emlékek?

Rabe 2014. 01. 31. Az idő