Van itt egy nagyon érdekes kis link, egy társkeresőről szedtem, arról szól hogy mitől férfi a férfi, és mitől nő a nő;
http://randivonal.blog.hu/2012/12/15/hol_vannak_a_ferfias_ferfiak
Egészen a 2. kommentig bírtam olvasni, ami nálam nagy szó. Egész életemben ezen gondolkoztam, na jó nem egész életemben, hanem egy jó ideje, kb mióta nem tudtam megbékélni saját magammal.
Személy szerint én úgy vagyok vele, hogy nem várhatok el egy férfitől semmit, ha én sem tudok neki semmit adni. Mondjuk ha nem lennék félénk, meg csalódott, éretlen, felelőtlenségre vágyó, akkor valószínűleg tudnék én nagyon szeretni, gondoskodni, anyáskodni. Én a fenti link -en szereplő típusokból a hagyományosabb nőkhöz tartozhatom. Mivel nincs diplomám, bár szeretnék, nincs házam, se pénzem, nem vagyok határozott, kezdeményező, törtető. De lassan én is megtanulom a több év magány alatt hogy kell valamit megszerelni... Nem tudom milyen az ideális férfi, vagy ha megjelenik úgy beszarok tőle hogy 5 méteres csíkot hagyok a földbe miközben menekülök. Pedig egész életemben arra vágytam h megtaláljam, mikor azt hittem megtaláltam, szétszedtek minket egyikünknek sem volt ereje harcolni. A másik feltevés szerint minden eldől, a szerepek eldőlnek a zuhany alatt, az ösztönök miatt. Teljesen mindegy hogy a mai nők férfiasak belülről, bár kívülről nőiesek szerintem, a férfiak meg lányosak belül, bár ez sem mindenkire igaz, meg hát vannak a buzis kinézetű hülye gyerekek... De a többség férfias csak nekem nem tetszik, csak aki tényleg tetszik. Az első komment írója szerint minden csak a szex körül forog, az élet, a kapcsolat, a boldogság.. Igaz ő úgy fogalmazta meg hogy azért talál egymásra a varrónő meg az ács hogy együtt a gyönyör útjára lépjenek és lihegve, reszketve éljék ezt át, és e köré fonódik a család, a gyerek, az élet, a boldogság. Persze ezt mindenki tudja, de akkor sem értem nem csak a kurva szex körül forog minden? Biztos nem basztam jót még életemben, vagy nem voltam szerelmes igazán. Én nem tudtam megnyílni igazán, bízni és nem csak azt érezni h egy ribanc vagyok akit megaláznak, hiába szerettek... E van... De mindenki arra jutott, h szar ez így h felcserélődtek a szerepek és értelme nincs semminek, meg hogy mindenki egyedül marad, nem a szó szoros értelmében, de a fiúk akik a kommenteket írták, azt mondták nincsnek érett nők. Én is példa lehetek rá, nem vagyok érett, vagy bolond vagyok. De attól én is vágyom nagyon a szeretetre, igaz ezt senkinek nem mondom és nem hagyom magam szeretni, de attól így van. Jó cikk, aki gondolja olvassa el!
Végtére is tök mindegy miről filozofálunk, egyszer mindenki lesz valakivel, a többségnek lesz családja, a boldogság az más dolog. ... itt a világ vége előtt, a gazdasági válság közepette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése