Újrakezdés

Azt hiszem így nevezhetném el ezt a bejegyzést, mint újrakezdés. Az életem minden tekintetben újraindult, igaz még nem sok változás van, de a szele elkapott. A változás szele :), valahogy ez egy szép és szabadsággal teli érzés. Mondjuk ezt mind tudhatjátok, akik átélik vagy átélték. De engem mindig elkápráztat. Volt egy életem, valamilyen minőségben, jó is, rossz is. Most elvesztettem "mindent" de letisztult a kép és lassan visszakapom önmagam. Az álmaim. A lehetőséget hogy még lehet olyan életem, amit szerettem volna. Mindig! Egy nagyon nehéz döntést hoztam, de inkább meghozta már megannyi kín után önmagát, beismertem magamnak hogy egy bizonyos dologhoz nincs tehetségem, 8 évbe telt, addig csak álmodtam, álmodoztam, mára rajongója és csodálója vagyok ennek a dolognak. De fel kellett ismernem és vállalnom mihez van tehetségem. Hát szó ami szó, lenéztem, elkótyavetyéltem azt amiben jó vagyok. Mindig másoknak akartam megfelelni és sajnos ezt a terhet nem tudtam még ledobni. Pedig mennyire szeretném! Most új reményekkel feltöltődve, és találtam magamnak váratlanul egy úgynevezett útmutatót, akit persze nem ismerek, de példaértékű még lehet. Hát megpróbálok írni és rajzolni ha már ezt adták nekem az égiek. Remélem ez már sikerül, nem hagyom el magam és lehet belőlem még valaki, ha nem is full " híres" de értékes. Az agyalásaimat, a gondolataimat szeretném most netre vetni... :) ha már nem papír... Fogalmam sincs mire, miért, és minek születtem, mi a feladatom és zavar. Utat keresni ebben a zűrzavaros világban, ahol lassan nyomorgunk és semmire nincs pénz. Elvesz ez a válság mindent, van kitől fedelet, országot, családot, szerelmet, meleget, ételt... szomorú a sorsunk. A fiatalokat a média baromságai, a többi fiatal hülyesége annyira befolyásolja hogy már néha csodálkozom, és örülök hogy más vagyok mint az átlag. Nem alkotok arról véleményt, hogy jobb vagy rosszabb mint ők, de más, és nem tudom mi... Hogy lehet megtalálni az utat? Nem a kikövezettet, hanem a bozóton át vezetőt? Ami elvezet valahová amit keresek? És hogyan ér össze a művészet szála egy egyszerű csöves borsodi csaj közt a "fekete mosogatóból"? Be kell valljam és gondolom sokan vannak úgy vele, ha behozzák a drága politikusaink, hogy csak a pénzesek mehetnek fősulira, akkor én soha nem fogok... ha már eddig nem tudtam elmenni. Elnyomnak minket minden tekintetben... :S De nem politizálok, nem is tudok, csak feldühít mint mindenkit, hogy akárhol vagyok; buszon, melóban, utcán, ezek a mondatok hallatszanak el; " ki kéne menni külföldre, el akarom adni a házam, nincs pénz semmire, nem lesz gyerekünk, csak a cigányok szaporodnak, nem lesz háza, megélhetése a fiataloknak, stb.." és elszomorít, mennyit agyalunk mi is ezen, mi lesz velünk? Mi? 35000-es fizetés ... sokra megyek vele, ha anyámék nem lennének hajléktalan lennék vagy halott... Na mindegy. Mindenki eltűnik és igazuk van, csak szomorú végignézni hogy alig maradnak itt emberek. Na és a szerelem léteik-e úgy ahogy szeretném? De erről majd máskor írok. Hát ilyen vagyok, úgy döntöttem írok a gondolataimról... Köszönöm aki végigolvasott! Sziasztok!