Robi

Nézlek egy képen
Érzem, rajzolnám, de írom

Elfelejtelek mert nem létezel
De kereslek, hiányzol, 'fantom'

Az igazi léted gonosz vagy nem
Ellentmondásokkal tűzdelt képzelet.

Csábító mosolyod, gyilkos tekinteted
Álomvilág miben élsz, de megteremted!

Harcod a világgal, s magaddal
Pusztító erő, düh, igaz szív
Eltakarod mi benned érték.

Érthetetlen harcos férfi lélek
Mint neked egy ködös művésznő
Éteri, értékei, kincsei

Nem kell befejezzem a sorokat
Ha olvasnád, talán értenéd
Vagy azt mondanád, 'hé ez kevés!

Művészet kell, nem utánzat!
A balga nép nem ért téged,
Műanyagba zártak.

Téged, vagy ők magukat?
Eszik a szemetet, szívják be a szarokat.
Nem értik miről beszélsz,
Hiába adnád szíved.
Nem értik mit ordítasz, kiabálsz
Tanítanád a csordát, nyájat.
Csak bele ne roppanj! Többet érsz!

De tudom neked ez az utad.
Lesöpörj sok eltévedt utat.
Emberfeletti erőd, utat mutat!
Kutass a mélyben s találj gyémántokat!
Félő hogy a világ rád még nem áll készen...

Sose láttál, nem is fogsz,
Kínomban 'beléd' kapaszkodtam.
Romantikus lelkem kiszínezett téged.
Helyes vagy, okos is, bunkó néha
De csodállak,
Köszönöm, hogy megpihenhettem 'nálad'!

                                                                  Rabe 2012. 10. 14.