... mintha magam lennék ma este... végre van egy kis időm, és megint keresek, keresem magam, folyton zakatolnak bennem a gondolatok, az önvád, a kételyeim...
Nem vagyok elég jó, jó lenne annak lenni aki szeretnék lenni, de nem tudom egyedül menni fog- e? És ha lesz segítségem benne a kritikát hogy fogom bírni :S Megint egy mély zuhanás lesz belőle, de túléltem.. :)
Szánalmas ez az önsajnálat, a világhálón... Bár úgy érzem a kutya se olvassa ezt, és nincs is kinek mondnom amit gondolok.

Már kajak félek egyedül maradok örökre... Tartok tőle hogy a tökéletes férfi csak a fantáziámban létezik és csak őbelé tudok szerelmes lenni, minden mást megunok, vagy elromlik, elmúlik, szabadságra vágyom. Pedig úgy érzem én tényleg mindent megtettem az előző-ért, szívem - lelkem beleadtam, jó ideig nem lesz ilyen.
Le kell kötnöm magam valamivel, hogy ne járjon az agyam folyton.