Sziasztok! Kedves olvasóim, ha ugyan léteztek :)!
Ez a hét, zsúfolt volt, telis-tele olyan munkával ami mind fizikailag, mind mentálisan kikészített. :S A munkahelyemet, ha lehat azt annak nevezni, a héten egy fekete lyuknak érzékeltem, ami minden pozitívumot kiszív belőlem. Pletyka, "megalázó" munka, hát nem arany egy közmunkás élete:S. De már pozitívan látom az utam, egy másfél hónap és befejezem a tanfolyamot, amivel reményeim szerint normálisabb munkát kapok, több pénzért, igaz az se az álmaim netovábbja de egyenlőre jó lenne! Most örülök ennek a 4 napos hétvégének. Pénteken elég sokat aludtam, tengtem-lengtem. Szombaton vásárolni voltunk délelőtt, délután és este szórakozni. Ami most nagyon jó volt, nem úgy mint az előző héten, amikor csak az üres város volt tele hülye gyerekekkel. Két club/ kocsmában voltunk, az egyikbe jó volt az élőzene egy ideig, míg pár dili nőszemély meg nem őrült, de nem bántam meg hogy átmentünk a másik helyre, mert nagyon jó volt a hangulat. Karaokéé party, volt rock zene is elég rendesen :D. A végén kiderül hogy minden 2. vagy 3. átlagosan kinéző emberben egy dühöngő metalfan lakozik :D. De azt hiszem az előzőekben írt bejegyzésemben említett gondolatomra visszatérve, talán van valami ami még Miskolcon él, a lepusztultságon és a szegénységen kívül... az a dolog, vagy inkább fogalom, a himnuszunk :D "Hajrá Diósgyőr!" Ezt a számot szinte mindenki énekelte, igaz szinte mindet sokan énekeltük, de itt érződött az az összetartozás, ami még talán él bennünk. Ez azért pozitív! Kb. 2 hónapja egy rendezvényen összegyűltek magyarok határon innen és túlról, a Himnusz mellett a Székely himnuszt is énekeltük, akkor olyan elmondhatatlan érzés ért, amit szerintem mind érezhettünk akik ott voltak. Én énekelni akkor nem tudtam, de a könnyem se visszatartani, van aki nagyon hangosan énekelte, de volt aki férfi létére is a könnyeit törölgette. Kicsit olyan volt, mintha egy "szeletkéje" ennek a szétdarabolt magyarságnak újra egybeforrna egy pár percre, és még élne a remény... Beillesztem a Bíborszél - Miskolc című dalának szövegét, nekem ez nagyon tetszett. Minden jót! A Metal legyen veletek! :D
Bíborszél: Miskolc
Valahol, az északi tájakon
szabadon, piros-fehér szárnyakon
repülünk, s mint egy puha vánkos,
alattunk fekszik az Acél város.
Innen indulsz el, ha hív az út,
megvívtál sok győztes háborút.
Ide térsz vissza, ha legyőz az álom,
egy és csak egy hely van itt a világon.
A Bükk lábától a Sajóig ér,
amit itt kaptál, mindig benned él.
Mindegy, bárhol is folytatod,
neked Miskolc mindig az otthonod!
Változnak idők és évszakok,
de ez a hely, ami örökké várni fog.
Nem csak egy város, utcák és emberek,
ez Miskolc, a várad, az életed!
Nyitva a pálya, ha játszik a csapat,
a csapat, mely mindig az egyetlen marad.
Lillától egészen Tapolcáig,
a mélységes csendtől a hangorkánig.
Tiéd itt minden, a győzelmi mámor,
vagy akár Alsó- vagy Felső-Hámor.
Születne torkodban sóhaj a szádon,
egy és csak egy hely van itt a világon.
A Bükk lábától a Sajóig ér,
amit itt kaptál, mindig benned él.
Mindegy, bárhol is folytatod,
neked Miskolc mindig az otthonod!
Változnak idők és évszakok,
de ez a hely, ami örökké várni fog.
Nem csak egy város, utcák és emberek,
ez Miskolc, a várad, az életed!
Amíg élek én,
nem érdekel más,
csak a Diósgyőr,
csak a Diósgyőr,
csak a Diósgyőr!
Álé, álé,
nem érdekel más,
csak a Diósgyőr,
csak a Diósgyőr,
csak a Diósgyőr!
A Bükk lábától a Sajóig ér,
amit itt kaptál, mindig benned él.
Mindegy, bárhol is folytatod,
neked Miskolc mindig az otthonod!
Változnak idők és évszakok,
de ez a hely, ami örökké várni fog.
Nem csak egy város, utcák és emberek,
ez Miskolc, a várad, az életed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése