Rám is igaz ...

"Amikor nagyon szomorú vagyok, egy fantáziavilágot hívok segítségül, ezt a képzeletbeli életemet szövögetem gondolatban, amiben mindig minden úgy van, ahogy az életben nincs, de ahogy szeretném, ha lenne. Ezzel vigasztalom magam, amikor a valóságban nem találom a boldogságomat."

" Egy önismereti teszt alapján, amik igazak rám:
 • Alvás helyett az egész éjszakát azzal töltötted, hogy valamin gondolkodtál, és mikor másnap valakivel beszélsz róla, kiderül, hogy te vagy az egyetlen, akit ez érdekel.
• Jobb szeretsz képzeletbeli beszélgetéseket folytatni a fejedben élő emberekkel, mint azokkal a valós személyekkel, akiket a külvilágban ismersz, és gyakran csinálod ezt akkor is, miközben látszólag ez utóbbiakkal beszélsz.
• A képzeleted mindig sokkal érdekesebb, mint bármi, ami a valóságban történik.
• Hiszed, hogy a világ népességének a 85%-ának a pusztulása olyan ár, ami megéri azért, hogy béke és nyugalom legyen.
• Hajnali 3 óra van és több az energiád, mint egész nap.
• Sok mindent teszel, feltéve, hogy olyan dologról van szó, amit éppen akkor nem kéne csinálni. A legjobb tanács az ilyen fajta emberek kezeléséhez: - Nyugodtan magyarázz meg logikusan logikátlan dolgokat. Ha az alapvető információk helyesek, levezetésedben nincs hiba, a végeredményt el fogják fogadni. Ezt tartják a legmagasabb szintű humornak."

Ezeket egy adatlapon találtam, nem gondoltam volna h vannak hozzám hasonló emberek... mert ez rám is igaz :O

Te a test, én a lélek ...

A fantázia pasim vagy,
Olyan mintha léteznél,
Mivel vagy.

De bennem vagy,
aki benned van nem ismerem...

Fantázia vagy,
Egy megalkotott műremek,
Múzsa, ihlet, fájdalom...

Gondolat,
Hisz nem történhet meg
ami a vágy...

Akadályoz a tér,
Az idő, a dimenzió...
Akadályoz a külömbség
Vonz a hasonlóság...

Valami tér elcsúszott mellettünk
Valami gátlás bennem akadályoz
Te szabad vagy, én rab...

Te magányos, s mégsem
Te ott én itt...
Egy felületen látlak,
Te nem,
De ha igen, nem tudom.

A valóság perceiben
Lehet nem létezek neked,
Olyan kalapot hordassz
mi eltakarja szemed,
Olyan a szemed,
mint sokat megélt vándoré
Ki mégis tapasztalatlan...

Vársz valakire, vagy valamire
Mint én...
S a létezésed fizikálisan
pocsék...
A lelked száll, elveszik a részletekben...
Kiért élsz? Hát ezt nem tudom...

Vak remény az a hang
hogy értem, én értem.
Úgy megölelnélek, most
Máskor felednélek,
a féltékenység éget...

De minket elválaszt a tér
Az idő, a pénz
A munka, a család,
A távolság ...
Az erő, a hatalom,
A kor, s befordultság...

Talán az idő segíthet...
Talán nem csak a mesében
létezik a herceg
Talán van olyan szerelem, minek nincs vége...
S lehet egyszer beérik az elültetett mag gyümölcse.

Talán kisarjad a csíra a szívedben
Talán érzed hogy idő kell még nekem
De lehet neked is.
van olyan h két ember csak nézi egymást?
Vagy látás nélkül epedezik?
S érzi hogy figyelik?

Ez a szerelem vagy csak vágy?
Most ki a sötét, ki a fény?
Ki él éjjel s ki nappal?
Ki vagy Te?
De ki vagyok én neked?

Ki vagy Te?
Szomorú tekintetű
Kiismerhetetlen férfiú?

Hogy tudsz így kínozni?

De hisz nem te,
Én teszem ezt...
Én vágyom rád,
Én személyesítelek meg...
Te vagy a test,
Én vagyok a lélek,
A lelked
Mit azt hiszem szeretek...

Érted? :D

A kiismerhetetlen férfi ...

Itt egy gyönyörű megfogalmazásokkal teli rejtély, egy olyan férfiről, akit nem értek...

" Mártír arcú lompos xd ...

  Olyan mint egy szende szőrös szűzfiú, aki ártatlan mint a ma született bárány; erre buzi ribancok hada támadja, hogy nekem nyüszítsen a májam és epét hányjak az irigységtől.

  De miért tűnik olyannak mint aki nem csajozós, ha egyszer szétszedi ka nők? Lehet ez a szexepilje xd...

  De akkor mért nem teszi nyíltan? Fogja meg a seggüket, h lássam h ez csak baszni akar!? De nem tesz semmit, cs hagyja magát ölelgetni, meg mosolyog mint vmi kóbor kujon, aki örül ha rámennek a nők.

  Csak én vagyok olyan merev h nem fotózkodok pasikkal?

  Már félek h minden férfi ilyen, akinek lehetősége van rá, akinek nicns csak az nem ilyen, mert most xy nem a világ legjobb pasija mégis vonzza a nőket mint a nemtom mi, mindenki szereti őt ...

 " Tipikus xy sör, cigi, nők!" ez a komment ..."

Ha valaki érti ezt, egy választ kérnék?!

Elindultam cíp hazámban, munkát keresni. ... Szétfagytam, leesett a hó és sokat gyalogoltam, félúton már elfogyott a bátorságom de 4 helyre bementem, 3 helyen vettek el önéletrajzot ... Most meg fogok fázni és szenvedek, hála xy -nak... Mért nem bírom kiverni a fejemből? Nem olyan jó pali... de mégis mindenki szereti, :( a fene megette hogy nem a kőkorban élünk, mikor a férfiak másztak a nőkre, akkor most nekem lenne jó nem neki :P, mindig titkon azt hiszem, hogy egy olyanra vár akiért küzdeni kell, és hiába van ott neki 100 akiért a kezét se kéne megemelnie, nem kellenek neki... de ez vajon igaz? És csak illemből és baráti szeretetből pózol ezekkel a lényekkel? Vagy nekem túl romantikus a képzelőerőm? Utóbbi van egy voks rá... :S

Egy nem túl pozitív bejegyzés ...

Egyik ismerősöm irományait olvasgattam éppen, mikor rám jött hogy írok én is valamit. Bár én már rég nem tudok alkotni, csak leírom amit gondolok. Jó olvasni ha másnak szépen alakul az élete, valahogy jobban elfogadják mint engem.... Ez a 2013 is olyan mint a 2012. :S Kivéve abban hogy egy részt ugye magányosabb vagyok, elvesztettem a párom... Egybefolytak az évek, olyan mintha 2011 júniusa óta megállt volna az idő. Azelőtt soha nem voltam kint télen annyit mint most, már én takarítom az udvart, rakom a tüzet, már nem kell ajtót se zárni, én etetem az állatokat ... mintha valami pusztai tanyán rekedtem volna, csak hát itt sokkal többet várnak el tőlem, bár nem tudom ezt megadni. :( De tényleg olyan, mintha megrekedt volna itt minden, sok ismerősöm tengődik otthon, vagy csak néha dolgoznak. Elég elkeserítő... Régen, még 16 éves voltam voltak álmaim, sok hülyeség amire azt hittem beteljesülhet; rockzenész akartam lenni, vagy festő művész, esetleg író... bejártam volna az egész ország koncertjeit, elmentem volna Erdélybe, Finnországba pl Nightwish koncertre ... szerelmes lettem volna, lett volna gyerekem ... Már semmiben sem hiszek, már csak egy valamin kattog az agyam, hogy legyen munkám. De kurvára félek megint elindulni, mindenféle cikkeket olvasgatok hogy lenne jobb, mit mondjak, vagy hogy kell pozitívan gondolkozni ez ügyben... Csak az a baj, valahogy az önbizalmam a két állomás közt valahol elveszett...
Sokszor nem értem minek jöttem én erre a világra, mikor ez a világ csak a törtető, pénz és karrier orientál embereket csipázza, én meg olyan más vagyok... mindig jobban érdekelt a lélek, az emberi lét értelme, hogy törődjünk egymással meg ilyesmi... Biztos ott volt a baj hogy nekem még anya mesekönyvből olvasott fel elalvás előtt, pedig valószínűleg minimum a gyilkosságokkal teli napilapot, vagy valami számítógépes cuccokról szóló vackot kellett volna hallgatnom. Ha nem lenne az a pár barátom, igaz most ők dolgoznak, nagyon egyedül lennék. Így is csak neten tudunk többnyire beszélni, a zene meg a Twiligth ami most éltet. Na meg persze a gézengúz kutyám és a macskáim, hogy legyen kihez szólni. Fogalmam sincs meddig fog ez így menni, de már állhatatlan állapot hogy ennyire nem kell az ember sehová, hogy ennyire értelmetlen a lét, nem vagyok más csak szemét.
Vegyem kezembe az életem! Ez a lényeg, tudom, de olyan nehéz, én félek az emberektől, sok buziképű, mogorva, savanyú ember akihez odakódorgok, h van munka? nincs, csak illemből nem basszák rám az ajtót. Azt hittem könnyebb lesz, ha már dolgoztam, de nem nem könnyebb, nem lettem bátrabb, nem jobb a beszélőkém, és emiatt félek nagyon.
Na lépek, tovább... belezúgtam egy vadidegen paliba, aki helyes, és kicsit zárkózott de ezenkívül lófaszt se tudok róla. Minden erőmmel rajta vagyok a témán h elfelejtsem mert túl sok asszonyállat xd kerülgeti, szóval ... Most az udvartakarítás és egy barátom fejmosása segített... Hát fogalmam nincs hová vezet ez az út...
Egyszer belenéznék a jövőmbe és remélem látnék valami jót is benne, nemcsak rosszat...

A jeggyűrű ...

Maci elveszett

Sajnos minden mesének vége
Úgy illik, befejezzem ...
A kiszemeltem ujján
egy csillogó, arany gyűrű fészkel
Ennyi, ennek is vége ...

(...)

Rabe, 2013. 01.03.

Már nem tudom miféle gyűrű ez, lehet elnéztem, de jó lecke volt; én léptem pedig nem akartam, mert már mindegy mondtam, aztán nesze neked nem is arany, vagy nem tudom. A barátnőim közrefogtak, tökjó érzés, vigasztaltak, de el kell oltanom a hirtelen gyúlt láng tüzét... megéget...

Szerzeményeim...

Gondolatvándor

Hideg szikla lett a lelkem
Izzó kőzetből kihűltem
Erős vagyok,
De gyáva
Nem mos el eső,
De temet a föld.

Szerelmet nem érzek már régóta
Hiába ketyeg az óra
Nem jön a vándor lovag
Kire várok másért kutat?

Szerelemvándor vagyok
Álmom az éjj
Mindig másképp képzellek
S csak a beteljesülésig élek.
Elvesztelek
Újra kereslek
Beindul, s megreked az élet.
Rúgni kéne belém
mint rossz magnóba
Szemétre való vagyok
Egy szemétdombra!

Törött leklem
mint gondolatvándor
Lélegzik még kicsikét
Alig indul, nem remél.
Bontott vas leszek
Ócskavas, s majd beolvasztanak.

Gondolatvándor;
most a múzsám Te vagy!
Elérhetetlen vagy elérhető...
Nekem mindegy
Nekem már késő.

Marci te vagy ma a "múzsa"
Te vagy ma az éj csúcsa...
Veled repülök szebb világba
Veled kárhozom el a másvilágban.

Marci egyet kérek!
Végy egy lapátot, meg egy ásót!
Véss egy gödröt a hideg földbe
Lökj bele s döntsd el
velem jössz, vagy csak én menjek el!

Ha nem jössz,
ültess síromra fehér rózsa virágot!
Írd rá a fejfámra;
"Menyasszony sose lett
 Egyedül nem akart élni
 A halált várta,
 mert neki már nem volt mit remélni!"
Szeretettel ölellek
drága Marci!

Rabe, 2013. 01.03.

"Szerelmem" Marcija

Igaz lehet talán?
De félek te más vagy!
Nem fogadnának be!
Nem illenénk össze...

Kósza szexre talán...
Egy felejthetetlen élményre
Az életem emlékezetes perceire
A fényre a méllysötétben
A csókra a meddőségben
Egy kézfogásra a félelemben
Egy ölelésre a reménytelenségben
Támaszként az életeben
Szerelmemnek a lelkemben
Izzó tűznek a szívemben
életemnek a világőrban
értelme Te lennél ...

Lehetnél ...
De nem kóborlok kósza fasszal
Nem bízok a reményben
Sajnos ...

Egyedül élek
Szívok, vérzek
Várok, tudod a gödörre,
mit megáshatnál.

Jajj Marci elraboltál ...

Szeretnélek ha szerethetnélek
Bár szerethetnélek
S te is engem ...

Vágy vagy, izzó, forró
A megváltás lehetnél
egy szerelemre éhezőnek.
De az ezer lakatból
Ezret más-más folyóba dobtam
Nem fogod megkeresni őket ...
Nem fogod megolajozni a sebeket ...

Nem ölelsz, védsz mint törött szárnyú madarat
Tudom, meg tudnád ezt tenni
De lehet, nem velem.
Hozzám türelem kell.
És az élettől egy nagy szerencse;
ez pedig;
Egymásnak legyünk rendelve!

Rabe, 2013. 01. 03.

Hit és kereszt

Talpam alatt megmozdult a föld
Én fizetem ezt a rohadt kört.
Hontalanul "szép" hazában
Taníttatva tudatlanul.
Ez a fiatal vér csak hordát követ
Csapodár, erkölcstelen, léha lét
Basszus, nekem ez kevés ...

Kell egy igaz hit,
Kell tán ismernem a múltunk
Hogy utat mutsson a jövő felé!
Remegő kezemet tápláló serleghez vezesse
Inogó lábamat az "életkeresztbe" vigye ...

Kell egy hit, kéne a remény
Hinnem kéne, hogy akad egy Tenyér
Mibe bele csaphatok egynagyot
és azt mondom a barátod vagyok.
Tenyér, mi tányér, táplál, etet
Tenyér mi véd, ha baj űz
Ököllé válik s hasít ...

Több tenyér van itt, velem.
De egy Tenyér kell
Mi ököl, pacsi, tányér, ölel!
Hinnem kell, hinnem kell ...
Nem adhatom fel!
A hitem nem apadhat el!
A lelkem nem adhatom el!
2 ft-ot érő szaros életem ...
Értéketlen, selejt vagyok.
De nem nekem!

Hinnem kell hogy jó felé ágazik a rossz út
Hogy lesz a végén egy kristályvizet adó kút
Egy patak langyos vízzel
Egy tányér tele ízzel
Egy nap tele színnel
Egy férfi tele szívvel!

Egy álom ami beteljesül
Egy óra mikor a kakas a trágyára ül
S fújja az én nótám
De nem az " ütött az órám"!

Az óra a rózsa nyílásának időponja
A szél fordulásának indulása
A remény igazzá válásának pillanata
Az élet beteljesülésének foganatja!

Kell hogy valaki felnézzen rám
Kell hogy tiszteljék a hitem
Kell hogy megértsék amit tettem
Elismerjék a munkám ...

Csak istenem mikor indulok be már?
Mikor jön el az én órám?
Mikor tör felszínre a fojtott erő?
Mikor viselik el a döntéseim súlyát?
Mikor repülhetek úgy hogy nem kell visszatérnem?
Elengedhetne a gyökér
had legyen belőlem törzs, ág, gally és ér, levél!
Virágozzak, teremjek, új életet teremtsek!?

Mikor születik a kakasom?
Mikor mászik arra a kurva dombra?
Aznap virradóra hol leszek vajon?
E világban? Ez életben?
Vagy egy másik dimenzióban?

Mondanátok angyalok he lennétek
Miért töltöm büntetésemet?
Az életem mint egy 2 csillagos luxus börtön
A napjaimat itthon töltöm.

De el kell higgyem
Meg kéne értenem ...
Azt hiszem ismernek kell a múltat
Reményt, megértést kapjak
Hogy e világi vagyok, hogy e világban maradjak!
S ne szakadjak részeimre;
Pusztító, érzelmes vízre
Lángoló, erős tűzre
Kevéske földre
Ábrándozó, csapongó levegőre
S sok-sok elfojtott szeretetre.

Rabe, 2013. 01. 03.

...:S

Ilyen vacak szilvesztert és miattam volt szar :S Annyi a jó benne h a két barátnőm kedvesen és megértően tűrte hogy nekem milyen nyűgös, hisztis hangulatom van, hol sírtam hol befordultam. Nem volt sehol rockzene, a clubban se nagyon, pedig szokott. Néztem az állatkertet, amint mindenki kivéve aki kidőlt vagy hasonlóan merev mint én, esetleg szarul érezte magát..hogyan mulat. Olyan egyszerű lenne csak ilyen ribancnak lenni megrázza a seggét, a pali rámászik, eltelik fél perc már smárolnak.... És a csúnyább lányok is akik rázták magukat na jó van aki csak táncolt az általában egy időre kifogott valakit. Mi meg csak néztünk, röhögtünk, ránk dőlt a hangfal állvány meg ilyenek. Biztos velünk van a baj, legfőképp velem. Mért ilyenkor kell megjönnie h hülye legyek? Na és ott volt egy illető, akinél valamit érzek h talán érdeklődik irántam, a lányok szerint tuti, "mindig" a mosolyomért könyörög. De őrá is lecsaptak a csinos táncoslábú lányok, szal mindegy... Annyira nem voltam én odavaló. A koncert is szar volt, a bejutásom is. A himnuszt nem mondom már hol töltöttem, elég gáz xd. És nem akarok rajta lenni a képeken!!! BUÉK 2013! Hát én semmi változást nem érzek csak h fáradt vok és fáj a fejem. De remélem jobbat hoz! Csak sírnék, meg sírnék..