Félmosoly. Beszólás. Munkahely, szórakozóhely, tök mindegy milyen hely. Jóképű pasi, különleges, férfias... TITOKZATOS. Ismeretlen... a vágyálom beindult, az arcomon nem látszik, a védőfalat felhúztam, de kutatom a tekintetét...
Találkozás... szituáció... még egy, még egy, sokáig nem látom... Létezik? Nem...De bennem van, velem van.
Az első érintés. Elönt a tűz, fellángol a vágy. A szerelem tombol.
Menekülök, tagadom.
Engedem, vele vagyok, csókcsata, szeretkezés... felébredés, mély bűntudat, megvetés... menekülés... vagy vele maradok... Felébredtem... Elaludtam? Már dolgozok...
A második érintés...
Még menekülök, a harmadiknál is menekülök, a negyediknél is, az ötödiknél elkap... folytatódik a másik szituáció.
Már a kínos részletek lezajlottak, a félelmet kihagytam a játékból, a gátlások színre sem léptek, a rejtett félelmem és fájdalmam hasít de most nem létezik, mert ezt parancsoltam! Feleség leszek, anya, jó férjem lesz...
A fene tudja hányadik érintés...
Közelít az elalvás, az ébredés vagy az indulás pillanata..
A vágy lecsitult, elaludt. A félelmek átveszik a terepet, a valóság és képzelet fonala, színtere meghasad... Jön a hogyan? A miért? A miért nem... ?! És a sosem...
Jön a kétely; másik nője is van? volt? Hogy tudnék én innen elszakadni? A hétköznapok kínzó mocska mindent eltöröl?!
Reggel van, Délután vagy épp Este...
Könnyek sztornózva fekszenek le a rongyra, gyepre, ágyra, fűre. Kőfal épül, valóság feltámad, álom, lélek zuhan... Zuhan.... Zuhan....
Csak azt kívánja a mélyből, hogy soha nem ébredjen öntudatra!
De a gépezet üzemel, a Lélek éhes, a Testben zúg a vér, a Nap lenyugszik, a Hold felkél....
A végső Halál eljöveteléig, vagy a CSodák megérkezéséig a gépezet üzemel. Él. Hal. Döglik.... Zuhan. Zuhan. Zuhan....
ZUHAN!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése