Miért kell nekem mindenkinek megfelelnem?
Miért kényszerítették belém, azt hogy olyan legyek amilyen?
Többnyire olyan, mint ők?
Ki lennék ha mindenben én döntöttem volna?
Ki lennék, ha szabad utat kaphattam volna?
Milyen lennék véknyan? Csinosan?
A sovány ember nem érti
Ő a kövérségtől fél
A kövér attól, milyen lenne ha szép lenne.
Azt szeretnék, nem őt magát
Ha így nem szeretik, akkor minek?
De belekényszerítik az emberbe
Csak a karcsú a szép
De én sosem voltam az
És félek, ki lenne az?
A sorsom tett zárkózott álmodóvá?
Vagy bolond lennék úgyis?
Vagy csak reflexek sokasága ez?
Gyűrnek, dobálnak, gyötörnek, formálnak...
Erősödök, de belehaltam.
Mi lesz belőlem?
Egy kibaszott gép?
De ez a világ egy pörgő csillagtérkép
Fény az nincs csak neonfény
A nap ránk nem süt
De észre sem vesszük.
Szerettem volna, olyan lenni mint a többi
Szívni, baszni, tépni, verni.
Nem kell ezt szó szerint érteni!
Tán ettől óvtak meg?
De mi lett belőlem?
Nekem esküvőm nem lesz,
Gyerekem se, a férjem egy pöcs,
Uram, pasim mindegy.
Lehetőségem semmi.
A házra kell félretenni!
Az álmaim hülyeségek
Lehetetlen, elérhetetlen szemetek
A lelkem hulladék
A kosár a testem
Csak a pénz, a családi érdek
Az élet, a kaja, a tárgyak
A rend, a meleg, az állat
Minden fontosabb Te barom,
Te állat!
Minden fontosabb nálad!
Vagy nálam...
Sajnos
Erre nevelt ez az elszegényedett állam.
Ezt verte belénk a családi karma.
Tök mindegy mit akarsz te marha!
Le vagy szarva, bazd meg le vagy szarva!
Rabe, 2012. 11.13.
...cím nélkül...
Mi veszett ki belőlem?
Életerő? Reményem?
Feküdnék, felednék...
De sosem feküdhettem korholó szó nélkül
Egy álló napot, sőt úgy sem vele együtt.
Halad a világ, szaladnak az emberek
Csak arra nincs idő, erő ami a lényeg.
A lélek vasketrecbe zárva didereg
Pedig a rácsot lehet képzeli
S fűtött házban a bordák ölelésében
A napokat élvezi, létezi, átkozza, kétkedi?
Szaladok, tekerek, nevetek, feledek
Jó felé vezetek?
Hibáztam -e? Menekültem?
Tévedtem?
A fejem felett döntöttek felőlem
A szívem beleszakadt
Ezer darabban volt így is
Azelőtt is roskadt, vérzett
De most edzett acél lett
Érés már nem sok maradt benne
Hideg kő, szikla, fagyott mint a jéghegy csúcsa.
*
Szívem már kőkemény
Itt nem csordul már sem könny
Nem izzik már a vér
Az élet fuvaroz, ha van pénzem benzinre
Jobban mondva ha esik rám segély
A szívem páncél, acél, hideg, kemény.
A szeretet várom
A szeretetet félem
Ez az álmom
Ez a halálom
Veszteni újra, belehalok, belehalok, vége, hulla....
Rabe, 2012. 11. 11.
Fantom
*
De sosem találom
S így ez a legszebb álom.
Soha nem válik valóra
Fáj minden óra, ha rád gondolok
Fáj és édes a perc ha szép illúziót érek
Fantomom nem létezel de szeretlek.
Nem vagy fizikális
Nem érlek el
Léted légies könnyed
A lelkemig hatol el.
Mivel csak én "látlak"
Nem vehetnek el
Bennem létezel, enyém vagy
Az életemmel együtt ragadhatnak el.
Húsom vagy, véremben zakatolsz
A szívemben dúdol a hangod
A lelked szabad, repíted az enyémet
Örökké fáj ha várom jelenésed.
Fantom vagy láthatatlan
Mégis csak Te értesz engem
Képzeletem szülötte
Te úgy szeretsz magadtól
ahogy vártam, kérem.
Rabe, 2012. 11. 11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése