Ma, vasárnap...

Nem mintha ez a vasárnap valami különleges lenne, csak ez a cím és kész. Zenét hallgatok, épp azt amit kiteszek. Befestettem a hajam, vörössel, egyedül és sokkal könnyebb mint gondoltam, csak egy a baj, annyira sötét a hajam hogy egyenlőre ebben a ködös időben nem igazán látom az eredményt. Depis vagyok, lusta, nincs ami hajtana előre, nem voltam sehol 2. hete, szerintem azért vagyok ilyen. illetve suliba és melóban voltam csak... Valahogy ez most kevés, felidegesített a félbehagyott vagy inkább el sem kezdett fázisban hagyott takarításom, jó lenne találni valamit amiben reményt, erőt, és hitet találok. Legalább a hajam sikerült volna pár árnyalattal világosabbra, annyiszor próbáltam már nem igaz h nem fogja be a vörös, 6-7x próbáltam ledobta vagy sötét. :S Na mindegy, egyszer úgyis olyan lesz amilyet akarok. Fogalmam sincs miről lehetne még írni. Feleslegesnek érzem magam, nem tudom mi értelme van annak ha vagyok, miért születtem? Többet szeretnék mint ami vagyok most. Nem tudok
írni... A sírás kivitt belőlem mindent, a festés is, igaz elég hitvány papírra, ócska eszközzel dolgoztam, de nincs más, de nem remekmű, jó az úgy. " R kurvára szar h nem létezel, de ha léteznél is belehalnék ha elmennél, de lehet abba is ha hozzámérnél...", "akárhogy kutatok utánad, nem érhetlek el, nem szoríthatlak, minél jobban ismerlek annál több színben árad belőled a köd"