A kis történetem elmesélhetné az életem. De minek is a szócséplés, Van itt rólam elég sor, meg betű, baromság meg tetű... szóval aki olvas a sorok közt az lehet gondolt tolvaj.
A 25. névnapom... Eljutottam odáig, hogy kikapcsolom egész napra a telefonom, 1 sms jött... Elvileg hívhattak, aki akart elért, mert találkoztunk... A többiről nem tudok. A facem inkognitós, csak 5en találtak meg, elég is nem kell sokat válaszolni. 2 napja bujdosom mégis megtalálnak a keresetlen munkahelyi hírek, bár egy jó is jött egy utazás értesítő, ami remek. Ajándék még nem volt nem is kérek, el lehet felejteni nem érdekel mennyit érek! Festjük a házat meg a majd a szobám, ha narancs lesz nekem az csodás. Párom nincs de ahogy nézem nem is lesz, az élet mifelénk nem full rendes. A veszekedés gyakori mint a lécsapóval csapkolódás ha nyitva az ablak meg az ajtó, mikor találkoznak nem kell 2 szó egymásnak esnek semmi hűhó. De már ezt is megszokom s nem tudok kitörni, beletörődni s nem remélni mint mindenbe, majd végignézem az életeket; a spanokét meg a rokonokét vagy az utcán élőkét lesem mint a moziban a filmet, vagy csöpögök mint könyv felett akinek nem sokat ígért az élet. Nem baj majd megtanulok angolul, ha fáradt is vagyok és nincs időm pihenni, ha szaladgálok is legalább van kihez szólni. Ha semmise jó legalább van miről álmodni, mit ennem, hová feküdnöm. Ha ennyit érek az Istennek már elfogadtam, többet nem kérek. Csak a munka meg a munka és értelmetlen a hajsza de lehet nem kell gondolkozni tényleg csak csinálni ész nélkül, hogy ragadjon a bélyeg, és ne érts semmit csak peregjenek le az évek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése