Tavaszi depresszió?

Nem tudom létezik e, de velem mindig megesik, nyáron is. Télen jobban elvagyok a szomorúságommal de már untam a telet. Ilyenkor hogy szép az idő jobban rám jön hogy egyedül vagyok, mikor mindenki kint van, vagy hogy a kertben kell rohadni stb... Olyan rossz csak sokáig aludni egyedül, meg befordulni, bebújni a szobába. Reménytelenül nézni a reménnyel telieket, azokat akik élnek. De már tudom vannak így sokan. Mint én, sírnának de nem tudnak és csak feszít a fájdalom. Komolyan azon gondolkodom bele kell törődnöm ebbe és legalább nem fáj ha egyenlőre változtatni nem tudok.

És a szokásos képek, amiket többnyire faceről gyűjtögetek csak azért mert tetszik...

Kéne még említést tennem arról a szép legénykéről :) na jó fiatal ember, aki a munkahelyemre bejár szerelni valamit, már tegnap 3.szor volt bent és úgy néz mint aki fel akar falni a szemeivel. Meg volt h már rám köszönt, és elég helyes is, sőt. Sztem szemtengelyferdülése lehet hogy én tetszek neki. De még a nevét se tudom, mondjuk nem jelölném be ha ő nem teszi meg előbb... de jó lenne tudni van e valakije. Hol lakik, most képes ő eljönni miattam? Vagy nem is értem... így még ember nem nézett rám mint ő. De mindig akkor jön mikor ronda vagyok :S Na mindegy, de jó lenne látni... Olyan különleges...